Változás, valós változás
Olyan hirtelen bekopogtatott az őszi időjárás így augusztus utolsó hetében, hogy nehezen tudnék elvonatkoztatni az amúgy is aktuális VÁLTOZÁS témájától, mely rezonál a korábbi bejegyzés fő témájával, mely aktuális sorozatunk egyik fő kérdése: hogy érhetünk el hathatós változást életünkben keresztyénként? Hogy változhatunk szív szinten - nem csak viselkedésünkben, a mély motivációk (és bálványok) szintjén, nem csak bizonyos "kirakat" területeken életünkben?

És ha már az aktualitásoknál tartunk, akkor úgy érzem muszáj valamit megosztani a nyári élményeinkből is (7 tábor hátrányos helyzetű csoportoknak), mely nagyon intenzíven telt, főleg az utolsó hét, mely a Rákospalotai Leánynevelőben került megrendezésre 13-18 éves lányok számára, ahol mindketten tolmácsként szolgáltunk. Nehéz szavakkal leírni, hogy milyen ilyen lányok között lenni, beszélgetni, énekelni, játszani, foglalkozásokat tartani. Olyan gyermekek között, akik ugyanúgy néznek ki mint kortársaik, mégis valami egészen más valóságban (tragédiában) élik az életüket. Az igazgatóhelyettes azzal köszöntött, hogy 95%-ukat megerőszakolták és 100%-uk szenvedett testi bántalmazást. Ezért fordulnak drogokhoz, amihez pénz kell, így gyakran önmagukat árusítják vagy lopnak...tele vannak indulattal, a "családjuk" darabokban... A fiú javiban is nehéz ott lenni, olyan megtört tekintetek vannak, olyan szintű sötétséggel, bűnnel, reménytelenséggel találkozik az ember, ami messze túlszárnyalja a mindennapi ember körülményeit, ez a lányoknál még durvább.
És ha belegondolok, hogy 30,000 gyermek van ma Magyarországon a gyermekvédelemben, sokan lakásotthonokban, ami előszobája a javítónak és közben látom, hogy mit (nem) csinál az Egyház, úgy érzem nagyon át kell gondolnunk prioritásainkat...
A börtönmissziónak világszerte az egyik alaptörténete Zákeus története. Ezért "Fügefa Programnak" is nevezik a keresztyén börtönmissziót is sokszor, mert ez tulajdonképpen a kerettörténete a foglalkozásoknak. Ennek oka, hogy itt nem csak egy megtérést, hanem teljes helyreállást is látunk. Zákeus, egy igazi bűnöző, aki nem találja helyét a közösségben, találkozik Jézussal és láthatóan megváltozik ÉS helyreállítja kapcsolatait: Istennel és környezetével, beleértve az áldozatait. Hihetetlen mennyi kis epizód van ebben a rövid történetben is, amikre külön-külön is egész heti táborokat fel lehet építeni.
Ez a történet lenne most az igatanulmányozásunknak is az alaptörténete: hogyan változik meg Zákeus? Mi hozza el az igazi változást az ő életében? Mennyi esélye van egy igazi bűnözőnek, börtönlakónak megváltozni? Kutyából nem lesz szalonna? És hogy állunk mi ehhez a kérdéshez? Mi a helyzet velünk? Tudunk-e változni? Hol vagyunk Isten eredeti tervéhez képest életünkben?