Gyerekek a HCS-n
Az egyik januári célunk az volt, hogy átbeszéljük a gyerekek kérdését a HCS-n, így az egyik alkalmat csak ennek szenteltük. A következőkre jutottunk.
Gyermekeink alkalmainkon - alapelvek
- A gyermek Isten ajándéka: minden élet érték, áldás. Ezért az alkalmainkon sem megoldandó problémaként szeretnénk a gyermekeinkre tekinteni, hanem áldásként: jó hogy vannak, hadd jöjjenek, legyenek részese mindennek, amit teszünk. Szülessen minél több pici élet, mely Isten jóságáról beszél!
- Jézus is hívja a gyermekeket és felszólítja tanítványait, hogy engedjék hozzá jönni őket. Ez arra tanít minket, hogy egyrészről tanuljunk a gyermekeinktől és forduljunk hasonló bizalommal Istenhez, másrészről nehogy mi akadályozzuk őket a Jézushoz vezető úton. Legyenek olyanok az alkalmaink, ahol a gyermekeink rajtunk keresztül érzik azt, hogy Jézus hívja őket, érdeklődik felőlük és szereti őket.
- Példát mutatunk ebben is nekik. A mindennapokban is tapasztaljuk, hogy leutánoznak minket, fontos, hogy közösségként is megteremtsük azt az evangéliumi légkört, közeget, ahol érzik a bevonódást, elfogadást, Isten szeretetének a vonzerejét.
- Mindemellett fontos, hogy megtanulják és tisztában legyenek vele, hogy az élet nem körülöttük forog. Mindaz után, hogy elláttuk szükségeiket, megadtuk a kellő figyelmet és feltöltöttük őket szeretettel, Jézusra királyra mutatva, aki valóban az, aki körül minden (mi is) forog, gyermekeinknek is alá kell rendelni magukat a csoport életében érvényben levő evangéliumi "rendnek", pl. hogy mikor eszünk együtt, mikor van a játék, beszélgetés vagy a csendes elvonulás ideje.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ezek alapján jó lenne, ha mi is, mint közösség olyan tudatos házicsoport kultúrát alakítanánk ki, ami ezeket az alapelveket tükrözi. Nem szabályokat, törvényeket kell bevezetni, hanem egy olyan látásmódot megélni (otthon és alkalmainkon), amiben Jézus Király az első és ebben a gyermekeink is megtalálják helyüket, szerepüket.
Fontos figyelembe venni, hogy egyenlőre csak a heti egyszeri találkozásból dolgozhatunk. Ha ennél több kapcsolódás lenne (valamennyi más most is van), akkor kicsit könnyebb betölteni különböző igényeket. Ha a péntek estéket nézzük, akkor kicsit lehet, hogy sokat várunk el tőle, amit pl. a sheffieldiek 2-3 különböző alkalmon élnek meg hetente (lelkigondozói beszélgetések, külön gyerekprogramok, etc. ). De azért a mostani felállás is sok mindenre alkalmas, csak fontos, hogy céltudatosan (és fegyelmezetten) vegyünk részt ezeken az alkalmakon és annál többet tudunk belőle kihozni.
A gyakorlatra lefordítva ezek fogalmazódtak meg bennünk:
- ahogy eddig is, a közös étkezés, vacsora fontos szerepet tölt be az alkalmon, amikor együtt vagyunk a gyermekeinkkel (megetetjük őket - testi szükségletek), miközben mi is tudunk kicsit beszélgetni
- a vacsora után felmerült egy olyan javaslat, hogy mielőtt elkezdenének a felnőttek beszélgetni, imádkozni leülhetne A Csapat (mindenki) egy nagy körben és egy ének, egy imádság és egy rövid történettel (gyereknyelven előadva) kicsit bevonnánk őket is a lelki tartalomba
- ezt követően lenne a szokott külön rész (kb. 45 perc), hogy a felnőttek is tudjanak beszélgetni nyugodtabban. Itt bevált, hogy a karonülők maradhatnak természetesen. A többieket már viszont arra treníroznánk, hogy vonuljanak el a gyerekfelügyelő(k)vel.
direkt úgy építjük fel, hogy megadjuk először a gyermekeinknek a testi, lelki táplálékot, figyelmet
- ez viszont az a pont, amikor nekik is meg kell érteniük, hogy "nem körülöttük forog a világ" és a gyülekezeti élmény nem egyenlő egy játszóházzal. Nekik is alkalmazkodniuk kell és fontos, hogy verbalizáljuk, hogy ez Jézus miatt van. Nem azért, hogy apa és anya kicsit egyedül legyen, hanem mert Jézusról beszélgetünk, hogy lássák, hogy mi is Jézus alá rendeljük az életünket.
- arról is volt szó, ha valamelyik gyermeknek éppen olyan korszaka van, hogy ragaszkodik a szülőhöz természetesen bent maradhat, de fontos, hogy ebben az esetben (is) a szülő felel érte és amennyire tud, a viselkedéséért, hogy közben az alkalom elérje a célját. Illetve sokszor ez otthon dől el, ha folyamatos ezzel kapcsolatban következetes a tanítás, felkészítés, ha beszélgettek arról, hogy miről szól a HCS és mi a célja annak, hogy megyünk
- mi is, akiknél a "Nagyok" vannak, készítjük, segítjük, bevonjuk őket ebbe a folyamatba. Nem tesszük rájuk a teljes felelősséget, hogy oldják meg a kicsiket, hanem segítünk nekik mert már ők is fontos, hogy tudják, hogy milyen szerepet tölthetnek be ebbe akár a kicsikre vigyázva vagy azzal, hogy ők hogy viselkednek. Vagy éppen azzal kapcsolatba, hogy hogy tekintenek a többi gyerekre, mint gyülekezeti testvéreikre, hogy ez is az identitásuk részévé váljon.
Látjátok, hogy mindezzel egy evangéliumi kultúrát szertenénk kialakítani. A cél ilyenkor sosem az, hogy mindenki nagyon jól viselkedjen és probléma mentes alkalmaink legyenek. Ha családban él az ember, valami mindig bekavar, ilyen az élet. Viszont
a következő 5-10 évben, azaz a gyermekeink fogékony korszakában egy olyan közösséget teremtünk így meg nekik, ahol azt látják, hogy anyának és apának Jézus a legfontosabb, az elveszettek és a szegények. Ez egy olyan értékrendszer, ez egy olyan közösség, ami egy életre meghatározza az ő istenképüket, ember- és világlátásukat.
Ezért nem érdemes rövidtávon gondolkodni és az sem baj, ha most nem a tökéletes rendszert alakítjuk ki, mert 6 hónap után ezt simán felülírhatjuk a tapasztalatok szerint. Viszont az alapelvek kulcsfontosságúak: mi a fontos? mi a cél? mi alapján és hol húzzuk meg a határokat?
Szintén a gyakorlat részéhez fontos megemlíteni ami feljött a mai beszélgetésen a "terhek közös hordozását", azaz a váltakoztatást azok között, akik a gyerekekkel segítenek (anyák ÉS apák). Sajnos nehéz előre látni, hogy hány család és milyen korú gyermekek érkeznek. Ha tartjuk viszont a csütörtök déli határidőt a visszajelzésnél, abból már tudunk dolgozni és bemondás alapján lehet vállalni ebben szolgálatot. A csecsemőkön kívül még 2 korosztály van, így ha mindenki eljön például, akár 2-3 ember is szükséges ebben, hogy a többi 9-10-en tényleg Jézusra tudjanak figyelni. Azonban ne felejtsük el, hogy ez ca. 45 perc! Előtte közös a vacsora és utána is együtt vagyunk szélesebb körben.
Nagyjából ennyire jutottunk. Illetve még az elvonulással kapcsolatba azt beszéltük, hogy aki a gyerekekkel van és adódik lehetőség (tud erre készülni és az adottságok is megvannak), akkor ő is megoszthat velük egy üzenetet, nem muszáj csak felvigyázni, de ezt rugalmasan kezeljük.